2013. október 8.

Borvidékmánia


A szőlőnek van a legkifinomultabb ízlése a világon. Képtelen a megalkuvásra, a középszerűségre, kizárólag kies tájakon tud megtelepedni, nem éri be bármivel. A borvidékeket ennél fogva szinte már nem is földi, hanem paradicsomi jelzővel lehet csak illetni. Napa, Toszkána, Somló, Balaton-felvidék, Villány. „Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok.” Hamvas Béla sorainál semmi sem kifejezőbb erre. Valóban olyan tájak ezek, ahol érdemes élni. Ha nap mint nap ennyi szépséget lát maga körül az ember, bizonnyal megérzi az élet jóságát, a lelke, természete is átalakul, kivirul.






Teljesen mindegy, hányszor megyek el a villányi dűlők mellett, a Szársomlyó lábánál, nem tudom megunni a látványt. Sőt, egyre inkább kívánom újra és újra. Végeláthatatlan, hullámzó szőlősorok, a táblák között szétszórtan felbukkanó, apró présházak, színek kavalkádja. A borvidékek tényleg idillikusak.

És akkor még a hegy levéről nem is ömlengtem… 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése