2013. október 14.

Fesztiválhangulat

A bor körül mindig jókedvű emberek sürgölődnek. A birtokon, a pincében, a kóstolón, a fesztiválon. Akkor is, ha pocsék az idő. Mint legutóbb a budavári palotában. Az izgalomhoz, a hangulathoz és alkalomhoz méltatlan időjárás, fogvacogtató hideg, nagyon eltévedt, tomboló légörvény. Ám az emberek mégis boldogak: mosolyognak, barátkoznak, csacsognak, csókolóznak. Valószínűleg azt gondolták, a hideg ellen nincs mit tenni, de néhány pohár, kortyolgatva lehajtott vörösbor segíthet valamit. És valóban.



Borfesztiválokon a közvetlenséget élvezem a legjobban, és azt, hogy az egész egy másik idősíkban játszódik. Ott, ahol nem 60 percből áll egy óra, hanem a többszöröséből. Van idő mindenre. Okos és hülye kérdéseket föltenni, sztorizgatni, ismerkedni, borászok meséit hallgatni. Azokat a borokat, amelyet ott iszik az ember, megveheti a borboltban, hazaviheti, kóstolgathatja és valószínűleg ugyanazt az ízt fogja érezni, amit a fesztiválon, kevesebb pénzt költ el, de szerényebb lesz az élmény is. Mert  mennyivel jobb úgy kóstolni a bort, hogy közben megtudjuk, hogyan találta ki a borász azt az idióta fantázianevet, miért döntött úgy, hogy Zalában malbecet termeszt, mitől bio a biobor, miért csökkenti le valaki a szőlőterületének nagyságát, amikor mindenhol máshol növelik, vagy hogy mi az, ami még a legtapasztaltabb borászt is megdöbbenti minden évben? A szűnni nem akaró kérdések ellenére türelmes magyarázatok, kielégítő válaszok jönnek szépen sorban. És közben eltűnnek a fránya felhők, leáll a szél.
Miért, volt itt szél?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése