17 éves borászok

Képzeljük el a következő szituációt: egy frissen végzett borász, kezében a végzettséget igazoló okirattal bemegy az első útjába eső vengéglátóipari egységbe, hogy sikeres vizsgáját valami alkoholos itallal ünnepelje, de nem szolgálják ki. Mert még fiatalkorú. Pedig már saját borral is büszkélkedhet, ismeri a borkészítés csínját-bínját, bekötött szemmel is felismeri a borhibákat, de mindettől függetlenül egy étteremben vagy borbárban ő max gyerekpezsgővel koccinthat. A villányi borász szakképző végzőseinek bizony ezzel a furcsasággal kell szembenézniük, ha elhagyják az iskola kapuját.

Pedig az a bizonyítvány nem hull könnyen az ölükbe. Három évnyi talpalás után a szakképző végzős növendékeire egy igen komoly vizsga vár. A tanévkezdéskor az oktatóbázisra bevitt, mintegy 100 kg szőlőből tanév végére kifogástalan nedűt kell varázsolniuk.  Ha a családnak nincs saját szőlőföldje, semmi gond, az iskolától is vehetnek gyümölcsöt, vagy ahonnan akarnak, a tanulóknak csak azt kell eldönteniük, hogy fehérbort, vörösbort vagy rozét szeretnének készíteni. A diákok az év során a borkészítés megannyi műveletét egyedül végzik – tanári felügyelettel persze -, sőt, még a boroscímkét is ők tervezik maguknak. Az elkészült bort végül lepalackozzák, s öt üveggel a hónuk alatt jelentkeznek a vizsgabiztosoknál. 

Az iskola egyébként tökéletesen felszerelt: bámulatos méretű pincével, komoly kóracél tartályokkal, hordókkal, üvegballonokkal, palackmosóval, dugózóval, ahogy kell. Aki ott végez, valószínűleg nem fog tátott szájjal bámulni, segítségért könyörögni élete első munkahelyén, legyen az egy megaborászat vagy a saját családi kis présházuk.

Az iskolába nemcsak a borászfamíliák csemetéi járnak. Akad jónéhány diák, aki ott találkozik először szőlészettel-borászattal. A tanárok szerint velük van a kevesebb gond: hendikepjük miatt sokkal szorgalmasabbak, befogadóbbak, mint tapasztaltabb társaik. A végzősöknél nem is igazán jellemző a bukás. Aki a gyakorlati záróvizsgáig eljut, szinte biztos, hogy borászként hagyja el az iskola kapuját. Tizenhét évesen.

A gyerekek egyébként nem csak a vizsgán mérettetnek meg. Az ország borászképzői évente rendeznek versenyeket, ahol például  - a rengeteg egyéb feladat mellett - tapasztalt borbírálókat megszégyenítő módon kell felismerniük borhibákat, betegségeket, s természetesen az okot is meg kell mondaniuk, vagy hogy miként lehet ezeket kiküszöbölni. 
És ami még nagyon fontos: a villányi diákok általában nyerik a versenyeket.