2013. november 24.

17 éves borászok

Képzeljük el a következő szituációt: egy frissen végzett borász, kezében a végzettséget igazoló okirattal bemegy az első útjába eső vengéglátóipari egységbe, hogy sikeres vizsgáját valami alkoholos itallal ünnepelje, de nem szolgálják ki. Mert még fiatalkorú. Pedig már saját borral is büszkélkedhet, ismeri a borkészítés csínját-bínját, bekötött szemmel is felismeri a borhibákat, de mindettől függetlenül egy étteremben vagy borbárban ő max gyerekpezsgővel koccinthat. A villányi borász szakképző végzőseinek bizony ezzel a furcsasággal kell szembenézniük, ha elhagyják az iskola kapuját.




Pedig az a bizonyítvány nem hull könnyen az ölükbe. Három évnyi talpalás után a szakképző végzős növendékeire egy igen komoly vizsga vár. A tanévkezdéskor az oktatóbázisra bevitt, mintegy 100 kg szőlőből tanév végére kifogástalan nedűt kell varázsolniuk.  Ha a családnak nincs saját szőlőföldje, semmi gond, az iskolától is vehetnek gyümölcsöt, vagy ahonnan akarnak, a tanulóknak csak azt kell eldönteniük, hogy fehérbort, vörösbort vagy rozét szeretnének készíteni. A diákok az év során a borkészítés megannyi műveletét egyedül végzik – tanári felügyelettel persze -, sőt, még a boroscímkét is ők tervezik maguknak. Az elkészült bort végül lepalackozzák, s öt üveggel a hónuk alatt jelentkeznek a vizsgabiztosoknál. 





Az iskola egyébként tökéletesen felszerelt: bámulatos méretű pincével, komoly kóracél tartályokkal, hordókkal, üvegballonokkal, palackmosóval, dugózóval, ahogy kell. Aki ott végez, valószínűleg nem fog tátott szájjal bámulni, segítségért könyörögni élete első munkahelyén, legyen az egy megaborászat vagy a saját családi kis présházuk.





Az iskolába nemcsak a borászfamíliák csemetéi járnak. Akad jónéhány diák, aki ott találkozik először szőlészettel-borászattal. A tanárok szerint velük van a kevesebb gond: hendikepjük miatt sokkal szorgalmasabbak, befogadóbbak, mint tapasztaltabb társaik. A végzősöknél nem is igazán jellemző a bukás. Aki a gyakorlati záróvizsgáig eljut, szinte biztos, hogy borászként hagyja el az iskola kapuját. Tizenhét évesen.

A gyerekek egyébként nem csak a vizsgán mérettetnek meg. Az ország borászképzői évente rendeznek versenyeket, ahol például  - a rengeteg egyéb feladat mellett - tapasztalt borbírálókat megszégyenítő módon kell felismerniük borhibákat, betegségeket, s természetesen az okot is meg kell mondaniuk, vagy hogy miként lehet ezeket kiküszöbölni. 
És ami még nagyon fontos: a villányi diákok általában nyerik a versenyeket.

2013. november 3.

Pinot crni, ufó-e vagy?

Egy bor, ami elsőre meghökkenti az embert, s gyanakvó kérdéseket csalogat elő belőle: honnan jöttél, minek nevezzelek, ufó-e vagy? Aztán másodikra már nem is fontos mindez, mert csak az íz számít, az összhatás, a teltség, az elégedettség. Ez a különös bor a hercegszőlősi Belje Pincészet pinot noirja (pinot crni), ami valójában mindenre hasonlít, csak pinot noirra nem. Mégis, ha a horvát Baranja legnagyobb pincészete felé téved az ember, a méltán népszerű grasevinájuk (olaszrizlingjük) mellett érdemes ezt is megkóstolni.



Vina Belje – és a hozzá tartozó mintegy 600 ha szőlőterület – egy karnyújtásnyira található Villánytól, ami ugye megmagyaráz egyet és mást a borok ízét-struktúráját illetően. A napsütéses órák száma ott is rendkívül magas, melegebb is van sokkal, mint egy átlagos pinot-ültetvényen (Mátra, Etyek, Burgundia). Így aztán nem csoda, ha a baranjai pinot nem sok fajtajelleget produkál.

Érett, szinte túlérett erdei gyümölcsök adják az élmény alapvető ingereit, ami a bor vörösesbarna színe után már egyáltalán nem meglepő. Telt, kigyúrt testű pinot ez, komoly savakkal és durva alkohollal (16,5%), de valahogy mégis egyben van az egész, mint egy fűszeres-chilis mangócsatni, ami első hallásra bizarrnak hat, ám a végeredmény egy óriási NYAMM!

Megosztó bor ez, nem fog mindenkinek bejönni, ízlések és nyaklevesek ugye különbözők, de én azt gondolom, hogy manapság, amikor egyre többször szóba kerül a borok standardizálásának veszélye (a világ legtávolabbi szegleteiben készülő borok egyre kevésbé különböznek egymástól), nem árt a lelkünknek, ha ilyet is kóstolunk. Ha valaki pedig végképp elutasítja az ilyen pinot-t, csak egy picit kell továbbmennie, s próbálkozhat mással. Szerencsére a horvát Baranya bővelkedik pincészetekben, Hercegszőlős után egyből ott a következő település, Vörösmart a tünci, felfedezésre váró pincesorával, azon belül például a határ innenső oldalán is egyre népszerűbb Josić pincével.






Bejelentkezni nem igazán kell, hétvégén a nagyobb pincészetek nyitva vannak bárki előtt, a kisebbeket pedig bízzuk a szerencsénkre. Jó hangulatú kis kirándulás kerekedhet a szomszédnézőből, érdekes tapasztalatszerzéssel (a halászlét ott például halpaprikásnak hívják, nem véletlenül: pazarló bőkezűséggel kerül az alaplébe a fűszerpaprika, ennyi erővel hívhatnák akár halas paprikának is), de az emberek vendégszeretők nagyon, a borok közt pedig valóban akad néhány gyöngyszem. Néhány pohár után az is egyértelművé válik: ufók márpedig vannak.