2014. január 13.

Pezsgő, sugárbiológia, keserű utóíz

Azt nem tudni pontosan, hogy a harmadik vagy az ötödik Magyarországon kiadott jogosítványt birtokolta Törley József, de azt egyesek biztosan tudni vélik, hogy az első közlekedési balesetet ő okozta. Elütött egy utcaseprőt, aki képtelefon volt félreugrani a 20 km/órás sebességgel száguldozó, lónélküli járgány elől. A pezsgőgyáros rajongott az újdonságokért, buborék- és automobil-függő volt. Budafokon felhúzott egy pezsgőgyárat, ott bevezetett egy addig Magyarországon nem használatos technológiát, s alapító tagja lett egy autóklubnak is. Azóta több mint száz év telt el, de mindkettő létezik még. Utóbbi Magyar Autóklubként, előbbi Törley Pezsgőpincészet néven.



Évi 10-12 millió palackos termelés jelent valamit, ha mást nem is, annyit bizonyára, hogy sok embernek bejön a budafoki gyöngyöző ital, van rá kereslet. A háttérben zajló folyamatokat ilyenkor illik megmutatni a vásárlóerőnek, szükség van egy menő bemutatóteremre.



 Műkedvelők mekkája a pincészet múzeuma. Buborékok, dugók, címkék, szőlőfajták, fura szavak, degorzsálás. Gyorstalpaló kezdőknek és haladóknak: 130 év története másfél órában, a pezsgőgyártás kulisszatitkai, pincetúra.





Van, hogy a pezsgő ugyanabban a palackban erjed és érlelődik, mint amelyben később forgalmazzák. van, hogy a pezsgő 1,5 literes magnumpalackban erjed és érlelődik, aztán újrapalackozzák. És van, hogy a pezsgő óriási, nyomásálló tartályban erjed és utána jön csak a palack. A különbség a három eljárás között a pezsgő felnőtté válásának ideje, íze és kereskedelmi ára. Ma Magyarországon az emberek 60-70 százaléka az utóbbira és az édes pezsgőre adja le voksát, azt emeli le a polcról, szinte már a címke színmintája alapján. Nekem nem jön be az édes íz, a nyerspezsgő enyhén élesztős aromája, letisztult ízvilága viszont annál inkább.



Akár mennyire is feldobódik az ember a pezsgőzéstől a pincetúra alkalmával, azért akad, ami lelombozza, főleg ha sétál a környéken egy kicsit. Ott van ugyanis mindjárt a pincészet mellett Törley egykori, jobb napokat látott kastélya, amely némi ráncfelvarrás után akár Loire völgyében is megállná a helyét. Gyönyörű még elhanyagolt formájában is, ám ennél többet sajnos nem lehet elmondani róla. A Törley kastélyban ma az Országos Sugárbiológiai Intézet működik, állami tulajdon lévén épp, hogy a működésre futja, renoválásról álmodni sem lehet. És ekkor bukkannak fel a kérdések egymás után: örüljünk annak, hogy ez az álomszép kastély – a pincészettel ellentétben – állami tulajdonban van, vagyis a miénk, magyaroké, vagy sajnálkozzunk, hogy ismét egy érték, ami az enyészetté lesz?  Miért nem jut eszébe valakinek a legkézenfekvőbb megoldás, hogy elköltöztesse az intézetet a kastélyból (tuti van erre alkalmasabb ingatlan) és haszonbérletbe adja a kastélyt 99 évre valakinek, akinek megéri, aki lát benne fantáziát és nem mellesleg felújítaná? Vagy várjuk ölbe tett kézzel, míg a kastélynak is az a sorsa lesz, mint a parkjában álló Törley-mauzóleumnak: családi sírbolt ajtórácsa felfeszítve, „Szeretlek Kriszti” felirat belevésve a bejárat falába? Nincs már elég eltékozolt műemlék Magyarországon, amelyek csak viszik a pénzt, ahelyett hogy hoznák: kastélyok, melyekben szanatórium, idősek otthona, gyermekotthon működik? Tényleg képtelenek vagyunk gazdálkodni értékeinkkel?


Törley mauzóleum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése