2014. november 18.

Egy kis kóstolót?

Mit tegyen az ember, ha szeretne megkóstolni egy igazi champagne-t, de az árcédula és a pénztárcájának tartalma köszönő viszonyban sincs egymással? Ha régi vágya Bock Magnifico-t kortyolgatni, de a család havi BKV-bérletét mégsem kockáztatná egy olyan borért, ami lehet, hogy nem is ízlik majd annyira? A megoldás egyszerű. El kell zarándokolnunk egy olyan szent helyre, ahol a prémiumkategóriás italokból pohárral is rendelhetünk, ahol egyetlen kortyért is kinyitják a palackot számunkra. Mert létezik ilyen. Nem is egy.



Ha csak abból indulunk ki, amit a filmeken látunk, vagy könyvekben olvasunk, akkor természetes, hogy megfogalmazódik bennünk a gondolat: champagne-t kóstolni kell. Egyszer az életben mindenképp. Csak van benne valami, amiért ilyen töretlen népszerűségre tett szert, amiért olyan elragadó és drága, és amiért mindenki áradozik róla! Ha csak egy sima pezsgő lenne, nem futott volna be ekkora karriert. Nincs mese: meg kell fejteni a titkát!

A legkézenfekvőbb megoldás Budapesten champagne-t kóstolni, a belvárosi Madách téren lévő Double Bubble pezsgőbár. Aprócska helyiség, óriási, mondhatni meghökkentő választékkal. Taittinger-től  Laurent Perrier-en át Louis Roedererig minden megtalálható, amivel a kategóriában foglalkozni érdemes. Ha a bőség zavarában nem tudnánk választani, bízzuk csak magunkat a szakértő kóstoltatóra, kérjük a tanácsát vagy a bár által előre összeállított kóstoló szettet. Nem fogunk csalódni. A poharunkba kerülő kóstoló mennyiség nem túl nagy, viszont ahhoz pont elég, hogy kialakuljon a fogalmunk az adott fajtáról.



Mi még nyáron kóstoltuk ott több pezsgőt, s akkor a kedvencemet is megtaláltam. Júniusban mindenki focilázban égett, én a laza érdeklődés szintjén figyeltem az eseményeket, nem rohantam haza egyetlen meccs kezdetére sem, de nem is mentem ki a szobából, ha elhangzott a kezdőrúgást jelentő sípszó. És mégis mi lett a kedvencem? A 2014-es Futball Világbajnokság hivatalos pezsgője, a Champagne Taittinger Brut Reserve. Az itóka 40 százalék chardonnay, 30 százalék pinot noir és 30 százalék pinot meunier szőlőfajtákból készült, és mennyei. Aranyló, szalmasárga színű, illata, mint egy különleges barackfa, mely egyszerre virágzik és érik. Ízében szintén nagyon gyümölcsös, buborékjai kellemesek, egyáltalán nem szurkálnak, hanem csak visszafogottan jelzik: pezsgőről van itt szó, kérem. Még most is furcsa számomra, hogy egy ilyen kifinomult ital hogyan válhatott a focivébé hivatalos italává. Inkább illik a tüllszoknyák világához, mint a stoplis cipők meg a B-közép – cseppet sem szofisztikált - miliőjéhez.



Megesik, hogy az ember nemcsak a francia champagne titkát szeretné megfejteni, hanem a legdrágább magyar borokét is. Prémiumkategóriás borokat a legtöbb étteremben vagy borbárban azonban még mindig csak üveggel rendelhetünk, bármilyen kedvesen mosolygunk a felszolgálóra, nem fogja felbontani azokat nekünk egyetlen pohárnyi mennyiségért. A belváros szívében, egy rendhagyó borboltban viszont bármikor kérhetünk egy féldeci Bock Magnificot, egy St. Andrea Merengőt, egy Gere Solust vagy akár egy Konyári Pávát. Hiába vinotéka, különlegessége folytán azt hiszem, többen fogják borbárként látogatni, mint olyan üzletként felkeresni, ahol az esti vacsorához szerzi be az ember az innivalót.  A Cultiviniben jelenleg 56 féle bort lehet pohárral is kóstolni, többnyire olyan kiemelkedő minőségűeket, amelyeket máshol nem, max a pincészetnél próbálhatnánk. A választék mellett azonban a kóstolás módja, ami igazán egyedi és éppen ezért csábító. 



Csupán kijelzőket kell nyomogatni és már folyik is a bor a poharunkba. Ultramodern kóstolóberendezések uralják a boltot, ahol mindenki magának választhatja ki, hogy éppen miből szeretne kortyolgatni. A kütyük hetekig megőrzik a felbontott bor frissességét, így az mindig tökéletes minőségben és hőfokon kerül a poharunkba. Ha gyerek lennék, utálnám, hogy ki kell maradnom ilyen mókából, most viszont örülök, hogy már elmúltam 18 éves.






A kóstolási menet a következő. Belépéskor 3 ezer forintért kapunk egy chipkártyát, amelyet pontosan ugyanúgy kell használnunk, mint egy bankkártyát. Ráadásul ugyanazokat a mozdulatokat kell eljátszanunk, mint amikor pénzt veszünk ki az automatából, csak most itt egy sokkal izgalmasabb rituáléról van szó. Ha kiválasztottuk a kóstolni kívánt fajtát, behelyezzük a gépbe a kártyánkat, eldöntjük, mekkora mennyiséget fogyasztanánk (0,25, fél vagy egy egész deciliter), megnyomjuk a hozzá tartozó gombot, és már csurog is a bor a poharunkba. A kellő hőfokon, a kívánt mennyiségben. Minden egyes műveletnél azonnal látjuk, hogy mennyi pénzünk maradt a kártyán, így könnyen eldönthetjük, újra feltöltjük (most már bármekkora összeggel), vagy lemerítjük teljesen és abbahagyjuk a szórakozást. Az induló összeg mintegy 6-8 pohárka kóstolóra elég.



Az itt kóstolt tételek közül nekem leginkább a bükki Gallay pincészet Blanc-ja nyerte el a tetszésemet. Azt kóstoltam elsőnek – aztán úgy emlékszem, hogy ötödiknek – végül azt vittem haza is. Pinot blanc és zenit házasságából született, elképesztően finom fehér bor. Már illatában is érezni, hogy különleges: fűszeres, vajas, kandírozott gyümölcsös illat nyűgöz le bennünket. Ízében a fehér húsú gyümölcsök, a hordós jegyek jönnek elő, s ami igazán tetszett, azok a ropogós savai. Szép hosszú lecsengésű, amolyan „muszáj visszakóstolni” fajta. Otthon olyan gyorsan fogyott el az üveg bor, mint a boltban a pohárkámból a kóstolónyi mennyiség. Most már csak egy üres palack emlékeztet arra, vittem haza valami finom vásárfiát.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése