2015. március 13.

Buborékos jó reggelt!

Szombaton reggel fél tízkor pezsgőzni ér. Főleg, ha valami igazán különleges nedű, mondjuk az egyik legrégebbi Champagne-ház, a Ruinart finomsága kerül a poharunkba. Az ember ilyenkor nemcsak a napszakról feledkezik meg egyetlen pillanat alatt, de arról is, hogy tíz perccel azelőtt még bőszen ásítgatott.  A buborékok azonnal bezsongatják, az első korty után nem érdekli semmi más, csak hogy minél többet megtudjon a pezsgőkészítés fortélyairól, a Champagne-ban alkalmazott metszési módszerekről vagy a chardonnay és a mészkő viszonyáról. Másfél órával később pedig elkezdi siratni azt a rengeteg elvesztegetett szombatot, amit addig nem pezsgővel indított.



A Ruinart champagne-kóstoló a Vince Budapest fesztiválon zajlott, ahol velem együtt még jónéhány ember gondolta úgy, hogy egy egész napos borozgatást pezsgőzéssel lehet a legjobban megalapozni.  A kóstolót a Ruinart pezsgőmestere, egy igen vidám figura, Fréderic  Panaiotis tartotta. Nemcsak szakmai dolgokról beszélt (a chablis metszéssel kétszer annyi dolguk van, mint a hagyományos kordonos metszéssel, vagy hogy Champagne-ban mekkora a grand crus aránya a premier crus-höz képest), de egy mágikus számkombinációba is beavatott minket. Ez pedig az: 1-4-10. Vagyis 1 palack Ruinart pezsgő 4 emberrel 10 percig tart. Magnum palackjuknál ez az arány 1-4-20. És ekkor még csak az első pohárnál tartottunk.

Az itt még üres előadóterem egy pillanat alatt tele lett

A Ruinart házat 1729-ben alapították. A család akkor még főleg textilekkel kereskedett, de aztán olyan kapós lett a pezsgőjük, hogy teljesen felhagytak a szőttesekkel, s a továbbiakban kizárólag a buborékoknak éltek. A Ruinart pincéiben az alapítás óta érlelik a pezsgőket. A Reims alatt elterülő, több tíz méteres mélységben futó pincerendszerük kb. 8 kilométer hosszú. Több szintes, így nem érnek el oda a felszíni zavaró tényezők. Nyugodtan pihennek a palackok éveken keresztül.

A pezsgőik közül nekem leginkább a 2004-es Dom Ruinart és a rozé pezsgőjük tetszett. A Dom Ruinart 100 százalékban grand crus területről származó chardonnay szőlőből készült, 9 évig érlelték, tavaly májusban degorzsálták. Friss, citrusos és virágos, mind illatában, mind ízében. Jó savgerinc támogatja a finom buborékokat, s hosszan érezni a szájban az ízét.



Rozé pezsgőjük azért volt számomra különleges, mert eddig még nem kóstoltam olyat, amely fehér és vörös bor házasításával készült volna. Ebben 80 százalék chardonnay-t és 20 százalék pinot noir-t mixeltek össze. Franciaországban engedélyezik ezt az eljárást. Ha belegondolunk, nem is annyira ördögtől való dolog ez, hiszen a chardonnay a pinot noir és a gouais szőlők természetes kereszteződésével jött létre. A pezsgő halvány lazacszínű, narancsos reflexekkel. Illatában főként gyümölcsös jegyek keverednek a szárazvirágokéval, ízében szintén gyümölcsös, nagyon friss, buborékjai cseppet sem szurkálósak, inkább lágyak, szelídek. Vagyis éppen megfelelőek egy szombat reggeli ébredezéshez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése