2015. szeptember 15.

Folyékony kő

Nagyon szeretek különleges ízeket felfedezni, egyedi aromákat megtapasztalni. Kóstolok is elég sűrűn, mert ezáltal páratlan élményekben lehet részem. Legutóbb azonban igencsak meglepődtem: Szicília szigetén, az Etna lábánál lévő borászatban egy kis cseppfolyósított vulkán került a poharamba. 

Már a címke felirata is gyanús kellett volna, hogy legyen (Le Sabbie dell’ Etna, vagyis az Etna homokja). Ám akkor még csak azt gondoltam, nem több ez, mint egy jól csengő helyrajzi szám. Fontos a geográfiai beazonosíthatóság egy boron, főként, ha kivételes termőterületről származik. Például az Etnáról, hiszen ott olyan talaj adja az aromát a szőlőnek, ami 1-2 évtizeddel ezelőtt még a föld belsejében fortyogott. Európa legmagasabb vulkánján egyébként is látszanak még a 2003-as kitörés lávafolyamai, kétségünk sem lehet odafönt arról, hogy újszülött földön járunk, olyanon, amely minden kémiai elemet koncentrált formában tartalmaz.





Egészen rendkívüli, káprázatos környezet, ám ha fizetnének, akkor sem költöznék aktív tűzhányó lejtőjére. Vannak azonban, akik úgy gondolják, ez a legtökéletesebb helyszín a szőlőtőkék számára. A Firriato borászat az Etna észak-keleti felén működik, Verzella falucska határában. Ültetvényeik 500 méteres tengerszint feletti magasságtól egészen 900 méterig terjednek, a feldolgozó üzemük kábé a terület közepén helyezkedik el. Talán épp a közelben pöfékelő kráterek miatt döntöttek úgy, hogy csak rezet és ként használnak a termesztés során, egyéb anyagokat nem és csakis kézzel szüretelnek. Eszük ágában sincs kikezdeni a természettel, dühöng az néha magától is, minek hergelni? Helyszínválasztásuk és filozófiájuk egyelőre őket igazolja, boraik csodálatosak. 




Etna Bianco fehérboruk Carricante és Catarratto szőlőfajtákból készült. Október közepén szüretelték a fürtöket, ellenőrzött hőmérsékleten (16-18 fokon) erjesztették a levet, majd három hónapig finom seprőn tartották. Hordóba nem került, acéltartályban várta meg a palackozást. A mineralitás már illatában is erős, a fehér húsú barack és a körte szolid aromával jelentkezik, szinte csak akkor érezni, ha az ember mélyen beledugja orrát a pohárba. Kortyolgatás közben is hasonlót lehet tapasztalni, de a komoly ásványosság ellenére nagyon friss, üdítő bor ez, közepesen hosszú lecsengéssel, nem mindennapi ízélménnyel. 


A fehér dögösebb párja, a 2013-as Etna Rosso nerello mascalese és nerello capuccio szőlőkből készült, ahol utóbbi adja a bor színét. Csak a mascalesétől nem lenne ilyen gyönyörű bíborvörös. Az ugyanis érdekes egy fajta. Fürtje hihetetlen nagy, zömök és tömör, még közelebbről is úgy néz ki, mintha kínai piacról származó műanyag dekoráció lenne. El sem hiszi az ember, hogy valódi, míg meg nem érinti. Héja olyan, mint a kékszőlőké, ám a bogyó belül fehér. A szicíliai borászok szívesen is készítenek belőle fehér habzóbort. 
 

Ehhez a vörösborhoz október második felében szüretelték a szőlőt, az irányított erjesztést követően a bor acéltartályba került, majd hat hónapra barrique hordókba. A végeredmény igazán kivételes lett. A bor nagyon fűszeres illattal indít, ízében aztán bejönnek a fűszerek mellé a gyümölcsök is (szeder, fekete cseresznye), és a teljes periódusos rendszer. Folyékony kő ez, vörösborra hajazó kihűlt láva, amit rendkívül jól esik inni. Sem az alkohol (14 %), sem a savak nem lógnak ki, szép kerek az egész. Mint egy vulkán krátere.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése