2016. március 26.

Egy fehér Chateauneuf-du-Pape

A boldogságot számtalan módon meg lehet fogalmazni. Nincs rá konkrét recept, ki mikor érzi jól magát. Van, akinek már a naplementétől is felpörög az endorfin-termelése, és van, aki csak akkor húzza mosolyra a száját, ha minden a tervei szerint alakult. Nos, ha azt nézzük, hogy legutóbb egy fehérbornak örültem úgy, mint majom a farkának, akkor valószínűleg engem is az első csoportba kellene sorolni. Az a bor azonban, amit ittam, különleges volt. Egyrészt azért, mert egy alapvetően vörösboros vidékről érkezett, másrészt azért, mert minden várakozásomat felülmúlta. 


Franciaországban a Rhone folyó déli vidékén már egészen mediterrán a klíma. Igaz, picit bekavar hőmérsékletbe az Alpokból érkező hűvös misztrál, de attól még igen meleg van arrafelé. Nagy, sík vidéken elterülő borvidékről van szó, sok drága ültetvénnyel, melyek közül számos a Rhone folyó egykori medrében helyezkedik el. A talaj hordalékos, Chateauneuf-du-Pape környékén pedig már buci kavicsok virítanak a szőlőtőkék között. Bár a látvány igen impozáns, a kövek mégsem esztétikai szempontot szolgálnak: amellett, hogy gyors vízáteresztést tesznek lehetővé, a nappali meleget sugározzák vissza a szőlőnek éjszaka. A gyümölcs ezt meghálálja, elsőosztályú alapanyagot adva a vörösborokhoz. És ahogy a példa mutatja, a fehérekhez is. 
 
forrás: winefolly.com

A bor, amit ittam, 40 százalék Roussanne, 40 Grenache Blanc és 20 százalék Clairette házasításával készült. A gondos kézi betakarítás és a hat hónapos hordós érlelés egy igen finom bort eredményezett, kóstolni igazi élmény. Amikor kitöltjük, szép, szalmasárga színben hömpölyög a pohárban, illatát gyümölcsös és fehér-virágos jegyek alakítják, kiegészítve egy-két kiskanál vaníliakrémmel. A kortyot komoly savak feszítik, köztük barackos aromák kavarognak. Lecsengése pontosan annyira hosszú, hogy az ember fel tudja dolgozni az élményeket és megállapíthassa: tökéletes egyensúlyban lévő bort kortyol. 
 
A Domaine de la Charbonniere borászat 90 éve a Maret család birtokában van. Michel Maret nevezte el a „Szénégetők területének” a pincészetet, mert állítólag korábban népszerű mesterség volt az arrafelé. Ma már lányai irányítják a munkákat. Biogazdálkodást folytatnak, ültetvényeik főként Chateauneuf-du-Pape és Vacqueyras területén helyezkednek el. A környéken engedélyezett 13 szőlőfajtából hatot termesztenek, s ez az általam kóstolt az egyetlen fehérboruk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése