2016. március 22.

Kövidinka, sárfehér, jöhet? Naná!

Még csak márciust írunk, én már most megtaláltam az ideális kerti italokat nyárra. Könnyedek, finomak, jó savszerkezettel bírnak, pozitívan befolyásolják a hangulatot és csökkentik a hőérzetet. Egyszóval minden adott bennük, ami a forró hónapok átvészeléséhez szükséges lehet.

Vakkóstoló keretében is érdemes kipróbálni ezeket a tételeket, mert biztosra veszem, hogy a vendégek rá nem jönnének, milyen borokat iszogatnak. Kevesen gondolnák, hogy egy alföldi kövidinka vagy egy izsáki Arany Sárfehér ilyen szép tud lenni. Bevallom őszintén, én sem hittem volna.


Két különböző karakter, mégis van bennük közös vonás (azon kívül persze, hogy mindkettő a Kunsági Borvidék szülötte). Színűk nagyon halovány, mint a krónikus vérszegénységben szenvedők arcbőre. Illatuk sem túl intenzív, mélyen bele kell dugni az orrunkat a pohárba, hogy találjunk némi gyümölcsös jegyeket. Ízük azonban hihetetlenül frissítő. A Font Pincészet 2015-ös kövidinkája inkább citrusos, egreses, Gedeonék Arany Sárfehérje pedig inkább mangósabb, de a komoly, feszes savak mindkettőnél uralják a kortyot. 

Jó tudni, hogy a homokháton is megélő szőlők ilyen bort produkálnak. El kellene felejteni a velük kapcsolatos negatív előítéleteket, azt, hogy nevük valaha egyet jelentett az olcsó tömegbor kifejezéssel, inkább újra fel kéne fedezni őket. S talán akkor megértenénk, hogy miért tulajdonított nagy reményt a sárfehérnek Csontváry Kosztka Tivadar testvére, Kostka László. Ő volt ugyanis, aki meglátta benne a lehetőséget, felkarolta, termesztette és népszerűsítette a fajtát. Munkássága nélkül ma nem kerülhetne a poharunkba Arany Sárfehér, kevésbé lenne színes a boros paletta, s talán még Izsákon is chardonnay-val köszöntenék az egyszeri utazót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése