2016. július 18.

Kirándulás horvát Baranyában

Európa egyik legszebb s legjelentősebb ártéri területe, a Kopácsi rét olyan közel van a Villányi Borvidékhez, hogy mindenképp megéri beterveznie egy kirándulást annak, aki a környéken tölti szabadidejét. Amint átlépünk a beremendi határátkelőn, máris hatalmas táblák jelzik az utat, így eltévedni még navigációs rendszer nélkül is lehetetlen. Kábé húsz perc autókázás az egyhangú mezőgazdasági területek és az álmos kis falvak között, s máris egy különleges környezetben találja magát az ember. A Duna és a Dráva összefolyásánál elhelyezkedő, több mint 23 ezer hektáros terület a Ramsari Egyezmény védettsége alatt áll, speciális természetrezervátum. Az élőhelyet az év közel száz napján víz borítja, arculata a folyók vízállásától, vízhozamától függ, néha összefüggő tórendszer, néha csupán mocsaras lápvidék, de mindig gyönyörű.




A natúrparkot többféle módon be lehet barangolni, legnépszerűbbek a biciklitúrák és a szakvezetéssel kísért sétahajózások, melyek a sekély, mocsaras holtágakat is érintik, de ha valaki csak gyalogosan nézelődne, azt is megteheti. A park bejáratától indul egy szerteágazó tanösvény, mely a víztükör fölött kígyózik. Sajátos, fából készült sétányrendszeren lehet közvetlen közelről megcsodálni a lápvidéket, igaz csak a szélét, de már ott is mocsári teknősök, békák, siklók és hattyúk kísérik végig a látogatót.






Ha valaki azonban beljebb merészkedne, kétféle vízi járgány közül választhat. A mintegy 60 személyes hajó olcsóbb (80 kuna), bár eléggé a vízállástól függ, hogy milyen messzire lehet behajózni vele. A drágább változat, a 2-3 személyes motorcsónak 120 kunába kerül, ám azzal a sekélyesebb részek is felfedezhetők, s a bónusz, hogy az idegenvezető csak nekünk mesél. Hihetetlen élmény egyébként ritkán látott madarak között csónakázni. Annyi kormorán, kócsag, szürke gém és szerkő röppen fel, amikor közelít a csónak, hogy könnyedén azt hihetjük, a madarak bolygójára érkeztünk. Mikor ott jártunk, bámulatos szerencsénk volt, a semmiből egy szempillantás alatt tűnt fel előttünk egy rétisas, karmai között zsákmányával, ami nagyon úgy nézett ki, mintegy pici vadmalac… A kirándulásra érdemes egyébként messzelátóval készülni, mert úgy olyan dolgokat is megfigyelhetünk, amelyeket motorcsónakkal sem szabad megközelíteni: például a rétisas irdatlan nagy fészkét.



Élő biológia óra, felnőttkori korrepetálás egy-egy ilyen látogatás. Nekem például fogalmam sem volt róla, hogy a bakcsó egy madár, hogy a kormorán napi fél kilo halat eszik, hogy a rétisas fészke nagyjából 1,5 méter átmérőjű, és képes voltam viharos áradás utáni hordaléknak nézni a hódvárat is… Aztán persze jólesően kinevettem azokat az amerikai turistákat, akik idegenvezetőmnek feltették a kérdést: „És krokodil él itt?”.




Egy ilyen túra után mi mást is lehetne enni, mint halat? A környéken szinte mindenhol kínálják a helyi specialitást, a csíptetett pontyot. Ehhez a kifogott halat a gerince mentén felbontják, szétterítik, és nyársra fűzik, vagyis csíptetik. Besózzák, majd addig sütik, míg mindkét fele ropogós nem lesz.


Nagyon jól illik hozzá a közeli Báni-hegyen termesztett szőlőből készült grasevina (olaszrizling), de érdemes az egész környéket felfedezni és végigkóstolni. Bár közel van mindez a magyar határhoz, teljesen más ízekkel találkozik az ember, mint idehaza. Egy kis ízelítő a helyi borokról egy korábbi bejegyzésben olvasható, itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése