2016. március 26.

Egy fehér Chateauneuf-du-Pape

A boldogságot számtalan módon meg lehet fogalmazni. Nincs rá konkrét recept, ki mikor érzi jól magát. Van, akinek már a naplementétől is felpörög az endorfin-termelése, és van, aki csak akkor húzza mosolyra a száját, ha minden a tervei szerint alakult. Nos, ha azt nézzük, hogy legutóbb egy fehérbornak örültem úgy, mint majom a farkának, akkor valószínűleg engem is az első csoportba kellene sorolni. Az a bor azonban, amit ittam, különleges volt. Egyrészt azért, mert egy alapvetően vörösboros vidékről érkezett, másrészt azért, mert minden várakozásomat felülmúlta. 


Franciaországban a Rhone folyó déli vidékén már egészen mediterrán a klíma. Igaz, picit bekavar hőmérsékletbe az Alpokból érkező hűvös misztrál, de attól még igen meleg van arrafelé. Nagy, sík vidéken elterülő borvidékről van szó, sok drága ültetvénnyel, melyek közül számos a Rhone folyó egykori medrében helyezkedik el. A talaj hordalékos, Chateauneuf-du-Pape környékén pedig már buci kavicsok virítanak a szőlőtőkék között. Bár a látvány igen impozáns, a kövek mégsem esztétikai szempontot szolgálnak: amellett, hogy gyors vízáteresztést tesznek lehetővé, a nappali meleget sugározzák vissza a szőlőnek éjszaka. A gyümölcs ezt meghálálja, elsőosztályú alapanyagot adva a vörösborokhoz. És ahogy a példa mutatja, a fehérekhez is. 
 
forrás: winefolly.com

A bor, amit ittam, 40 százalék Roussanne, 40 Grenache Blanc és 20 százalék Clairette házasításával készült. A gondos kézi betakarítás és a hat hónapos hordós érlelés egy igen finom bort eredményezett, kóstolni igazi élmény. Amikor kitöltjük, szép, szalmasárga színben hömpölyög a pohárban, illatát gyümölcsös és fehér-virágos jegyek alakítják, kiegészítve egy-két kiskanál vaníliakrémmel. A kortyot komoly savak feszítik, köztük barackos aromák kavarognak. Lecsengése pontosan annyira hosszú, hogy az ember fel tudja dolgozni az élményeket és megállapíthassa: tökéletes egyensúlyban lévő bort kortyol. 
 
A Domaine de la Charbonniere borászat 90 éve a Maret család birtokában van. Michel Maret nevezte el a „Szénégetők területének” a pincészetet, mert állítólag korábban népszerű mesterség volt az arrafelé. Ma már lányai irányítják a munkákat. Biogazdálkodást folytatnak, ültetvényeik főként Chateauneuf-du-Pape és Vacqueyras területén helyezkednek el. A környéken engedélyezett 13 szőlőfajtából hatot termesztenek, s ez az általam kóstolt az egyetlen fehérboruk.

2016. március 22.

Kövidinka, sárfehér, jöhet? Naná!

Még csak márciust írunk, én már most megtaláltam az ideális kerti italokat nyárra. Könnyedek, finomak, jó savszerkezettel bírnak, pozitívan befolyásolják a hangulatot és csökkentik a hőérzetet. Egyszóval minden adott bennük, ami a forró hónapok átvészeléséhez szükséges lehet.

Vakkóstoló keretében is érdemes kipróbálni ezeket a tételeket, mert biztosra veszem, hogy a vendégek rá nem jönnének, milyen borokat iszogatnak. Kevesen gondolnák, hogy egy alföldi kövidinka vagy egy izsáki Arany Sárfehér ilyen szép tud lenni. Bevallom őszintén, én sem hittem volna.


Két különböző karakter, mégis van bennük közös vonás (azon kívül persze, hogy mindkettő a Kunsági Borvidék szülötte). Színűk nagyon halovány, mint a krónikus vérszegénységben szenvedők arcbőre. Illatuk sem túl intenzív, mélyen bele kell dugni az orrunkat a pohárba, hogy találjunk némi gyümölcsös jegyeket. Ízük azonban hihetetlenül frissítő. A Font Pincészet 2015-ös kövidinkája inkább citrusos, egreses, Gedeonék Arany Sárfehérje pedig inkább mangósabb, de a komoly, feszes savak mindkettőnél uralják a kortyot. 

Jó tudni, hogy a homokháton is megélő szőlők ilyen bort produkálnak. El kellene felejteni a velük kapcsolatos negatív előítéleteket, azt, hogy nevük valaha egyet jelentett az olcsó tömegbor kifejezéssel, inkább újra fel kéne fedezni őket. S talán akkor megértenénk, hogy miért tulajdonított nagy reményt a sárfehérnek Csontváry Kosztka Tivadar testvére, Kostka László. Ő volt ugyanis, aki meglátta benne a lehetőséget, felkarolta, termesztette és népszerűsítette a fajtát. Munkássága nélkül ma nem kerülhetne a poharunkba Arany Sárfehér, kevésbé lenne színes a boros paletta, s talán még Izsákon is chardonnay-val köszöntenék az egyszeri utazót.