2016. április 21.

A nap, amikor belezúgtam Mádba

Vannak az ember életében a kihívás nélküli, szürke, monoton hétköznapok, és vannak azok, amelyek különleges tapasztalatokkal gazdagítanak, energiával töltenek fel, amelyekért érdemes felkelni. Ez utóbbiakba sorolnám mádi kirándulásomat is. Már a megérkezésem pillanatában gondolhattam volna, hogy fantasztikus élményekben lesz részem, de akkor még nem pozitív előjelként, hanem egyszerű figyelmességként fogtam fel azt, hogy a hotel, ahol megszállok egy pohár tökéletes hőmérsékletű Mád Furminttal fogad. Az egész heti taposómalom után pontosan arra áhítoztam. Az a néhány korty ásványos üzemanyag élénkítőbb volt, mint egy tripla eszpresszó, vagy mint egy svédmasszázs. Zombiból egészséges emberi lénnyé változtam egyetlen perc leforgása alatt. 


Ha ez az apróság nem győzött volna meg arról, hogy kivételes helyre érkezetem, a Szent Tamás-tetőről elém táruló panoráma megtette volna. Aki onnan szétnéz, menthetetlenül beleszeret a környékbe. A Tokaji Borvidék legszebb völgyét vigyázzák a szőlősorokkal futtatott lankák. Isten jókedvében teremtette, ez azonnal látszik. Tökéletes helyszín piknikre, meditálásra, esküvőre, az életre. 


Mindezek után jött egy borász, aki olyan lelkesedéssel mesélt nekem a dűlőkről, a szőlőkről, a talajról és a környék adottságairól, hogy azt hittem, Mád marketingigazgatójával hozott össze a sors, vagy legalábbis egy nagyon dörzsölt ingatlanügynökkel. Balassa Istvánnak még talán sikerült is volna rámsóznia néhány hektárt - mondjuk a Nyulászó dűlőn -, ha ez lett volna a találkozónk célja. De nem ez volt. Én csak szerettem volna minél többet megtudni a borvidék ezen szegletéről, és azt hiszem, ehhez meg is találtam a megfelelő embert. 


Közel két órán át jártuk a mádi dűlőket, hegyre föl, völgybe le és a borász közben csak beszélt, beszélt és beszélt. Például arról, hogy mennyi lehetőség van még a borvidékben, mennyire különbözik a talajösszetétel egy-egy dűlőn belül is, miért hagyják meg az öreg tőkéket az egyik területen és miért vágják ki a másikon, vagy hogy mennyi kárt okoznak a szőlőben az egyébként aranyos, de éhenkórász őzikék. 

Arról, hogy mennyire színes és változatos a tokaji talaj, a saját szememmel (kezemmel) győződhettem meg. Az ember csak lehajol a szőlősorok között, s legalább háromféle kőzet üti a markát. Rögtönzött, de intenzív földtani továbbképzésem során tufaszakértővé váltam én is. Andezit, riolit, dácit – geológusok misztikus hívószavai azonnal értelmet nyertek számomra. Rájöttem, miért is nevezik háromszáz vulkán hazájának a Tokaji Borvidéket.

Dűlőszelektált borokba könnyű belefutni szinte már Magyarország bármelyik borvidékén, na de dűlőn belüli válogatott tételekbe? Lehet annak értelme? Balassa István szerint a különböző termőhelyek azonos borkészítési eljárás esetén is eltérő ízvilágot adnak, így igen. Egy-egy dűlőn belül is lehet változatos a bor karaktere, ha az alapkőzet más és más. Példaként a Betsek dűlőt említette. Alapvetően sárga agyagra és fehér riolittufára támaszkodik itt a talajszerkezet, ám az egyik délebbi parcellában egy andezit lencse, a keletiben egy kvarc lencse töri meg az egyhangúságot. Az innen származó furmintokban és hárslevelűkben pedig érződik a különbség, eltéréseket mutatnak íz- és illatjegyekben. Érdekes kísérletezés, a borásznak kihívás, a fogyasztó pedig csak nyerhet. A mádi területről annyi egyedi bor kerülhet az asztalára, amennyit elképzelni sem bír.


A Betsek telekszomszédja a Veresek dűlő, igazi "drágaszágok" hazája. Számos helyen említik a Tokaji-hegységet, mint obszidián-lelőhelyet, ám ilyen mennyiségű lávakőre valószínűleg az sem számít, aki céltudatosan választja a helyszínt, legyen bármilyen jól informált kincskereső. Ráadásul az apró fekete kavicsok a talaj felszínén csillognak, szanaszét szóródva, még csak célszerszám sem kell kibányászásukhoz, egyszerűen csak le kell hajolni értük. Ha nem láttam volna, el sem hinném.

 
Az egész kirándulás olyan rendkívülire sikeredett, hogy a Tokaji Borvidékről hazaérkezve is mádi bort töltöttem a poharamba. Egy hárslevelűt abból a dűlőből, amit keresztül-kasul bejártam, aminek ismerem már a lejtését, kitettségét, néztem rá borász-szemmel, tapostam a talaját, fel tudom idézni szőlősorait, s az oda vezető földutat is. Megismertem a bor készítőjét, gondolkodását, átéreztem lelkesedését is. Más lett a bor íze is. Gazdagabb, tartalmasabb. Ahogy a palack ürült, egyre határozottabbá vált bennem a gondolat: mégiscsak Mád marketingesével mászkáltam a szőlőtőkék között.


2016. április 6.

Buborékok a Villányi Borvidékről

Egy átlagos sauvignon blanc már messziről csalogat bodzás illatával, karakteres jegyei könnyen felismerhetővé teszik. Spárgaszezonban gyakran kerül a poharamba ez a fajta fehérbor. Ha kecskesajt van vacsorára, akkor is erre voksolok. De bármely egyéb alkalommal is, ha úgy érzem, megérdemlem. És hát gyakran úgy érzem. Ízvilágát, savszerkezetét valószínűleg nekem találták ki. Ha nem lenne a világ egyik legismertebb fajtája, tennék róla, hogy azzá váljon, annyira kedvelem.

Pezsgőként azonban most találkoztam vele először. A villányi borvidékről, egészen pontosan Diósviszlóról érkezett hozzám egy palack 2012-es sauvignon blanc pezsgő. Kíváncsi is voltam, tud-e hasonló élményeket produkálni úgy, hogy szőlőkorában egészen más „kiképzést” kapott, mint átlagos társai, melyekből fehérbor készül. Rácz Lilla a készítés során semmit nem bízott a véletlenre. Hagyta például elburjánzani a szőlőleveleket, hogy azok óvják a gyümölcsöt (és a benne lévő savakat) a napsütéstől. Teljesen más sav-cukor-pH arányra törekedett, a megszokottnál korábban is szüretelt. S hogy a végeredmény milyen lett?


Egy különleges nyerspezsgő, melynek apró, ám fürge buborékjai vehemensen lökik az ember orrába az élesztős illatjegyeket. Ízében már előjönnek a sauvignon blanc zöldes aromái, ám közel sem olyan intenzitással, mint fehérbor esetében. Egy percig nem lehet kétségünk afelől, hogy nyerspezsgőt kortyolunk, ehhez aztán nem adtak expedíciós likőrt. Itt jegyezném meg, hogy Lilla mindent saját maga végzett a készítés során, még a degorzsálást is, gépi szerkezet nélkül. Fogalmam sincs hüvelykujja hogy bírta műveletet, de a régi pezsgőmestereknek is komoly kihívás volt a seprő kilövése után úgy lefogni a palack száját, hogy abból a lehető legkevesebb értékes ital távozzon

Naturális jellege miatt ez a pezsgő bármilyen ételhez és szinte minden alkalomra tökéletes lehet. Aperitifként, ünnepi koccintáshoz vagy egy laza szombat délelőtti ágyban pezsgőzéshez is. Mi a húsvét reggelt gazdagítottuk vele, kiváló választás volt.