2016. november 2.

Bioborok, melyekért megéri autózni

Aki alaposabban szeretné megismerni a Villányi Borvidék borait, annak bizony be kell vállalnia néha egy kis kerülőutat, el kell szakadnia Villánytól és az állandóan nyitva lévő pincesorától. Nem minden borász gondolja úgy ugyanis, hogy pincészetével jelen kell lennie a turistaközpontban. Van, akihez el kell látogatni. Igen, ez macerás, mert szervezést igényel, időpont-egyeztetést, autókázást, de mindezek ellenére megéri. Nemcsak azért, mert olyan borokkal találkozhat az ember, amelyekkel egyébként elég nehéz összefutni, hanem azért is, mert ilyenkor többnyire maga a borász tartja a bemutatót, az meg semmi máshoz nem hasonlítható. (A pincesoron szinte kizárt, hogy a bor készítője fogadja a szomjas vándort.)

Én legutóbb egészen Pécsdevecserig utaztam az élményért. A Wassmann házaspár borai érdekeltek ennyire. Kíváncsi voltam rájuk, a történetükre, a termékeikre, s persze a szemléletükre is, mert biodinamikus gazdálkodást folytatnak. 


Ralf és Susann 1998-ban érkezett a Villányi Borvidékre. Szőlőföldet a Siklóshoz tartozó Városhegy dűlőben vettek, házat pedig jó messzire onnan, Pécsdevecseren. Előbbit azért ott, mert a dűlő déli kitettsége, talaja, pont megfelelőnek bizonyult számukra, utóbbiért pedig azért mentek a világ végére, mert ott kaptak akkora területet a házhoz, ahol lovaik boldogan poroszkálhattak. Már a kezdetektől egyértelmű volt számukra, hogy a szőlőtermesztéshez és a borkészítéshez nem fognak vegyszereket használni. Ma is csak természetes anyagokkal dolgoznak, kénnel és rézzel, s azokból is csak a szükséges mennyiségekkel. Mind mondják, ezek pont elegendőek a borvidék két legjellemzőbb betegsége, a lisztharmat és a peronoszpóra ellen. Szerintük a munka sem több, mint bármelyik szőlőben, csak más. Például mikor a többség gyomirtózni megy, ők kaszálni. A szőlősorok közé előszeretettel ültetnek pillangósvirágúakat. Azok a növények képesek a levegőből megkötni a nitrogént, s a gyökereikben tárolni, javítva ezzel a humusz minőségét. A változatos növénykultúra és gyökérzet következtében talajlazításra sincs szükség soha. S hogy mindezt nem csak kicsi birtokon lehet véghezvinni, bizonyítja, hogy például Gere Attilának is ők segítenek átállni bioművelésre…

A borkészítésnél hasonló szisztémát követnek. A kéntartalom határértéke maximum 120 mg/l. Nem használnak fajélesztőt, s csak a fehérbort derítik, azt is bentonittal, ami természetes anyag. Használt hordókat vásárolnak, s még csak véletlenül sem barrique-ot. A boros üvegeiken nincsenek kapszulák, mert fölösleges műanyagnak tartják, hiszen a látványon kívül egyéb funkciója nincs. Ehelyett a dugóra fektetnek nagyobb hangsúlyt. A palackzáráshoz természetes, klórmentes dugókat használnak, állítólag találtak olyan gyártót, aki garantálja, hogy termékével sosem lesz dugós a bor. 


Boraik tökéletes egyensúlyban vannak, finom gyümölcsösséghez remek tartást adó tanninok, savak párosulnak. Érdemes lenne mindegyiket évekkel később újra kóstolni, de valószínűleg erre nem lesz lehetőségem. Mert túlságosan fogynak. Elegáns, jól iható, komoly borok, nem véletlen, hogy a kereskedők és az éttermek vinnének belőlük többet is, ha lenne. 

Egyébként, ha kényszerítenének, sem tudnám megmondani, hogy a kóstolt tételek közül melyik ízlett a legjobban. Talán fehérboruk, a 2014-es olaszrizling, mely teljesen reduktív eljárással készült, s mely amellett, hogy frissítő, gyümölcsös, tartalmas is. Vagy 2013-as kékfrankosuk, mely egy igazi gyümölcsbomba, izgalmas fűszerekkel, támogató savakkal, s amin érződik a tökéletes hordóhasználat. Vagy 2012-es cabernet sauvignon-merlot házasításuk, ami mellé semmi más nem kell, csak egy kis vaddisznópörkölt, s máris gömbölyű a világ. 


Szerettem volna 2012-es cabernet franc-jukat is megkóstolni, amiről annyit hallottam már, de nagyon lecsúsztam róla. Már rég búcsút mondtak az utolsó palacknak is. Vigasztalásul megkóstolhattam a 2015-ös franc hordómintáját, amin bár érződött, hogy nincs még kész, de olyan illattal és ízzel kecsegtetett, hogy már most várom a palackozást. Nagy bor lesz belőle, ez nem vitás.