2017. január 7.

Coppola borai

Általában, ha kóstolgatok egy pohár bort, azonnal eszembe jut a borvidék is. Ha jártam ott, akkor azért, ha pedig nem, akkor azért, mert szeretnék oda eljutni. Francis Ford Coppola boraival azonban egészen más a helyzet. Még csak véletlenül sem a kaliforniai Napa-völgy hullámzó szőlősorait látom lelki szemeim előtt, miközben nyitom a palackot, hanem a filmjeit. Beugranak a jól ismert jelenetek, a meghatározó karakterek és már idézem is a kedvenc párbeszédeimet. Kortyolgatom a bort, közben azon gondolkodom, miért vagyok képes ezredszer is végignézni azt, amit már kívülről fújok. 


Itt van például Coppolának ez a jó kis Zinfandele 2013-ból. Gyönyörű, sötét rubin színű. Első szippantásra bogyós gyümölcsöket, s egy kis arabicát lehet benne felfedezni. Ízében is szépen visszaköszön a gyümölcsös jelleg, amihez betársul még egy kis szegfűszeg és jó sok bors is. Fűszeres, komplex, emlékezetes. Ilyennek éreztem én Szicíliát. Ilyennek képzelhette Michael Corleone Apollóniát, mikor először megpillantotta. Egy bordó ruhás nő, aki inkább görögnek tűnik, mint olasznak, s aki veszélyesebb lehet bármelyik fegyvernél. Legalábbis a szicíliai nőkre jellemző mondás szerint. A kedvencem azonban, ahogy Corleone a lány apjának bemutatkozik: „A nevem Michael Corleone. Vannak, akik sok pénzt fizetnének, hogy ezt kifecsegje. De akkor a lánya elveszítene egy apát. Pedig nyerhetett volna egy férjet.”



Aztán itt van még a Diamant-sorozat Pinot Noir-ja, ami igazán rendkívüli.
A Santa Lucia-hegység keleti lejtőjéről származik, ahol korábban merlot-t termesztettek, ám rájöttek, hogy a hűvösebb klíma sokkal kedvezőbb a pinot-nak. Bár érződik, hogy nem burgundi pinot-ról van szó, az avarosság és a gyümölcsösség itt is dominál.


A bor 9 hónapot töltött francia tölgyfahordóban, hogy minden nagy beszélgetés kellő megtámogatója legyen. Mert jó az, ha a fontos mondanivalóknál van egy üveg bor az asztalon. Úgy képzelem, ilyesmi italnak kellett az asztalon lennie akkor is, amikor Michael Corleone hátborzongató higgadtsággal elküldte Moe Greene-t a fenébe

 

A legnagyobb kedvencem azonban a pincészet Director’s sorozatából a Cabernet Sauvignon.
Kiadós ételekhez ajánlanám elsősorban, mondjuk vaddisznó pörkölthöz. Ízében a cabernet-éknél megszokott jegyeket érezni, feketeribizlit, meggyet, jó adag fűszerességet és a fahordós érlelésnek köszönhetően füstös, feketecsokoládés aromákat is.


Nagyon lendületes bor, olyan, amiről csak egyetlen jelenet juthat eszembe: az Apokalipszis most leglátványosabb része. Amikor a harci helikopterek az őrült Robert Duvall vezetésével elindulnak lebombázni a szigetet. Minden apró részlet tökéletes benne, a zene pedig az egészet repíti magával. Az akció közben Wagner Walkürjéből hallható a walkürök lovaglása, hiszen pont ezt láthatjuk: a sziget harcos népéért eljött a végzet, mégpedig szárnyas lovasok képében…. Coppola egyik legnagyobb húzása.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése