2017. március 15.

Volt egyszer egy pezsgőgyár Tatán

Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy a vizek városa borban is igen jól ellátott! Hát, igen. Valahogy nem igazán él az emberek tudatában, hogy Tata a Neszmélyi borvidék egyik meghatározó települése, s hogy a hegyek és a tavak mellett a szőlőföldek is jelentősen hozzájárulnak a kedvező összképhez. Arról pedig már végképp csak a helyieknek van fogalmuk, hogy egykor híres pezsgőgyár is üzemelt a helység határában. Gróf Esterházy Ferenc gondolta úgy a 20. század elején, hogy a már létező szeszfőzdét valami nemesebbre cseréli, és frissítő buborékokat hoz a városba.


Mondjuk úgy, gróf Esterházy Ferencnek volt kitől örökölnie az élet szeretetét, élvezetét, hiszen felmenői is imádták a pezsgést. Nagybátyja, gróf Esterházy Miklós a lósport és a művészetek megszállottja volt. Apja által létesített lóversenypályát snassznak találta, úgyhogy csináltatott egy újat, fedett lelátóval, nyári istállóval, zenepavilonnal, fogadóirodával, vendéglővel, kávézóval, borozóval, sörkimérővel, illemhellyel, vízelvezetéssel. Mindezt 1886-ban. A pestiek és a bécsiek özönlöttek a versenyekre, a Keleti pályaudvarról például különvonatot is indítottak oda. De hogy a lóversenyekre összegyűlt főúri vendégek este se unatkozzanak, a gróf egy színházat is felépíttetett. Ebben a közegben nőtt fel Esterházy Ferenc, így nem meglepő, ha úgy gondolta, mindehhez már csak a pezsgő hiányzik. Az egykori szesz- és sörfőzdét átalakította pezsgőgyárrá, mely 1905-től a háború végéig üzemelt. A pezsgőhöz az alapanyagot a grófi uradalmak szőlői (Baj, Bánhida, Tata, Devecser, Neszmély, Somló) biztosították, francia gépeket hozatott, s nem kispályázott: vezetőnek megszerezte a Moet & Chandon pezsgőmesterét.

A pezsgőgyár épülete ma.

A pezsgőgyárhoz hatalmas, öblös pincerendszer tartozott, s tartozik ma is. A boltíves, öreg falak helyenként 120 centiméter vastagak, s jelenleg is kifogástalan állapotban vannak. Mivel a gyár egy agyagdombra épült, az alapanyag helyben rendelkezésre állt. A kibányászott agyagot a téglagyárban kiégették, s végül ezeket építették be a falakba. 


Az épületben voltak a munkahelyiségek, a töltő, a dugaszoló, és a drótkötő gépekkel. A pince egyik ága borraktározásra, a többi folyosó akár 200 ezer palack pezsgő érlelésére és elhelyezésére is alkalmas volt. Esterházy gróf háromféle pezsgőt készíttetett: a félszáraz Lakodalmast, a száraz Áldomást és az extra száraz Billikomot. Keresett és sikeres termékek voltak ezek. 1934-ben 3 pengő 60 fillér volt egy üveg Áldomás. S hogy ez mennyire volt drága vagy megfizethető, gondoljunk a ’30-as évek nagy slágerére: „havi 200 pengő fixszel, ma egy ember könnyen viccel”…

Korabeli újsághirdetés. Forrás: hungaricana.hu
Az egykori pezsgőgyárba a múlt héten – ha csak egyetlen napra is, de - visszatért az élet. A Neszmélyi Borút Egyesület szervezésében húsz borászat mutatkozott be a nagyközönségnek borkóstoló (borfesztivál?) keretében. Noha a borvidékről az átlagember igen keveset tud, aki ott volt, megtanulta: érdemes a neszmélyi borokra odafigyelni, mert egyre több különleges és finom tétellel találkozni. Például a dunaszentmiklósi Kősziklás Borászat fehérboraival. Engem már Királyleánykájuk is meggyőzött, élettel teli illatával, gyümölcsösségével, melyet pont annyi sav támogat, hogy bármikor jóízűen kortyolgassam egy nyáresti beszélgetéshez vagy egy rukkolás pizzához. Aztán töltöttek nekem 2015-ös Juhfarkjukból is. Na, ott már igazán meglepődtem. Nemcsak azon, hogy juhfarkot kóstolok a Neszmélyi borvidékről (állítólag 100 évvel ezelőtt fő fajta volt ott), hanem az ízén is. Csonthéjas gyümölcsök szórakoztak a számban és komoly savak járultak hozzá a hosszú lecsengéshez. Jót tett neki a majd’ egy éves fahordós érlelés. Olyan bor, mellyel simán reklámoznám a borvidéket.  


Különleges ízekkel és fajtákkal kísérletezik Maller Zsolt borász is. Elsősorban a régi magyar fajtákra fókuszál, sárfehérjén kívül valamennyi tétele hordós érlelésű. Amint ránézünk a címkékre, s a nevekre, látszik, hogy filozofikus alkattal van szerencsénk, de így csak még izgalmasabbá válik egy-egy felfedezés. Borai közül engem leginkább a Lélekvándor ragadott meg. Bálint, juhfark és sárfehér fajták házasításával született fehérbor, melyet bármikor megbontanék. Akár egy olyan beszélgetéshez is, mely arról szólna, miért nem kísérleteznek többen a magyar fajtákkal, miért kell mindig a chardonnay-t erőltetni, amikor itt van nekünk például a bálint? Apropó, kóstolt már valaki bort bálint szőlőből? Ha nem, irány Kocs! A Lélekvándort ugyanis nem lehet máshol kapni, csak Maller Zsolt pincéjénél. De az utazás megéri. Garantálom. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése