2017. november 22.

Hosszú hétvége Bordeaux-ban

A világ leghíresebb borvidékére eljutni legalább akkora álomutazást jelent egy borkedvelőnek, mint a Gyűrűk ura-fanoknak Új-Zéland, a tangósoknak Argentína, a szörfösöknek pedig a Hawaii-i Banzai Pipeline. Az én bakancslistámon is szerepelt, ám komolyabban csak akkor kezdtem szervezni, amikor kiderült, fapados járattal is elrepülhetek Bordeaux-ba. Egyértelmű volt, hogy a hétvégi kiruccanás nem terheli majd meg a pénztárcámat, az a pár nap pedig pont elégséges arra, hogy megtudjam: érdemes-e később egy hosszabb időre visszatérni a legnagyobb francia borvidékre, vagy csak egy túlmisztifikált szőlőskert az egész? 


Bordeaux-ba az út 2,5 óra, s ha jól foglalunk, akkor a repülőjegyet is megússzuk egy Budapest-Villány retúr vonatjegy árából. A reptér viszonylag közel van a belvároshoz, a helyi busz egyenesen Bordeaux központjába szállít, mindösszesen 1,6 euróért. Ha egészen odáig kétséges lett volna, hogy borvidéken járunk, a belvárosban azonnal egyértelművé válik számunkra. A zöldfelületeket, az ágyásokat, a le nem betonozott placcokat nem a máshol jól megszokott díszítőelemek - virágok és örökzöld cserjék - uralják, hanem szőlőtőkék. Még a villamosvágányok között is azok díszelegnek. 


A másik fantasztikus ötlete a bordói várostervezésnek, hogy a villamos áramszedőit a város nagy részéről eltüntették: a pályatestbe, egy úgynevezett harmadik sínbe süllyesztették. Így nyugodtan lehet csodálni - és persze fotózni - a klasszikus, neoklasszikus épületeket a világörökségi címmel rendelkező történelmi városrészben. 



Bordeaux egyébként nem egy óriási város, látnivalóit egy nap alatt kényelmesen, gyalogosan is felfedezhetjük. Az épületek halvány, tojáshéjszínű mészkővel borítottak, s egészen egyedi hangulatot adnak a napsütéses eső városának. (Igen, ezzel a két szóval el is mondtam mindent az ottani időjárásról.) A kötelező látnivalók (a Nagyszínház, a Szent André katedrális, a Place de la Bourse, stb.) a közel vannak egymáshoz, könnyedén megtervezhető egy olyan sétaút, mely valamennyi nevezetességet érint. 

Bordeaux legismertebb helyszíne, a Place de la Boruse, ahol mindig nyüzsögnek a turisták


Kilátás a Szent André katedrális harangtornyából
De akár cél nélkül is barangolhatunk az óváros girbegurba utcácskáin, előbb-utóbb úgyis valami jó helyre érkezünk. Például egy borbárhoz, ahová mindenképp érdemes beülni kóstolóra, akkor is, ha később a terveink között szerepel egy-egy pincészet vagy château felkeresése. Azt azonban nem árt tudni, hogy a helyi borbárok éttermi engedéllyel rendelkeznek, ez pedig azt jelenti, hogy bort önmagában nem, csak harapnivalóval együtt szolgálhatnak fel. Az étel jellege nincs megszabva, így az lehet egy kisebb sajttál, de akár egy komplett vacsora is. A borbárok finom borokat kínálnak, jó válogatásokkal rendelkeznek. Általában 5-8 euró/pohár áron tudunk kóstolni a leghíresebb területekről, például Saint Emilion, Pomerol vagy akár Medoc borászataitól. 

A borkorcsolyák is igen ízletesek errefelé
Ha azonban kicsivel többet szeretnénk tudni a borokról, a borkészítésről és a szőlőtermesztésről, keressük fel a Garonne partján lévő bormúzeumot, a La Cité du Vin-t. Már az épület dekantálót formázó alakja is különleges, ám az igazán rendkívüli dolgok bent várnak ránk. A kiállítás elképesztően érdekes, ha így működnének az iskolák, senki nem akarna soha egyetlen órát sem lógni. 


Belépéskor a kezünkbe nyomnak egy audioguide-ot, melyről épp azt az anyagot hallgathatjuk, ahol éppen vagyunk. Nincs kötelező menetirány, arra mászkálunk, amerre akarunk, és szinte mindenfelé akarunk, mert mindenhol található valami lebilincselő dolog. Például rögtön az első nagyobb térben van egy mozi. Hatalmas kivetítőkön fut egy film, mely madártávlatból mutatja be a világ leghíresebb borvidékeit, köztük – öröm a szívünknek - Tokajt is. Szemet gyönyörködtető tájak, az ember szinte minden 30. másodpercben újabb és újabb úti célt talál magának, ahogy nézi a felvételeket.

Tokaj-Hétszőlő a háttérben

Később aztán minden állomáson más és más témába áshatjuk bele magunkat. A szőlők elterjedési helyétől, a szőlőfajtáktól, a telepítéstől, a borkészítésen át a hordók megmunkálásáig vagy a pincék kialakításáig. És mindezt persze interaktívan: érintve, szagolva, figyelve, hallgatva. Az egész valóban egy felnőtt játszóház, ahol az i-re a pontot a hetedik emeleten kialakított borbár teszi, ahol kóstolás közben felülről csodálhatjuk a várost. Nem kevesebb élményt jelent a múzeum borboltja sem, ahol tényleg a világ minden tájáról árulnak bort. Egy szentély a bor szerelmeseinek.

Ki lehet próbálni, hányféle illatot fedezünk fel egy-egy borban

A múzeum borboltja

Ha az ember francia borvidéken mászkál, muszáj felkeresnie egy-két château-t. Szerencsére számos borturizmusra szakosodott iroda szervez kirándulásokat a borvidék pincészeteihez, de van olyan birtok, amelyet városi tömegközlekedéssel is felfedezhetünk. Például Bordeaux külvárosában a Château Pape Clément. Az egyik villamos végállomásától nagyjából tíz perces sétára található, Pessac Léognan-ban. Ha csupán egyetlen fotót látunk a kastélyról és a szőlőiről, azt hihetnénk, hogy zöldellő rét, néhány domb, erdősáv meg valami patak alkotja a környezetét. De nem. Az egész egy kertvárosi övezetben található, családi házakkal, boltokkal, iskolákkal, közlekedési lámpákkal körülvéve. 



A pincészet hétvégenként többször is tart vezetett túrát, ám ha nem férünk be egyikbe se, akkor se keseredjünk el, mert felfedezhetjük a kertet, a szőlőt magunk is, és körbejárhatjuk az épületet is. Az udvarban található borboltban pedig meg tudjuk kóstolni a borokat, például a pincészet 2009-es, ikonikus tételét, mely cabernet sauvignon és merlot házasításával készült és melynek palackja csekély 175 euróba kerül. A bor 18 hónapot töltött tölgyfahordóban, s ez határozottan érződik is rajta. Fűszerek és fekete bogyós gyümölcsök adják az élmény alapvető ingereit, de egyensúlyát a markáns tannin alakítja. Klasszikus, elegáns bordói, jól esik kortyolgatni, főleg úgy, hogy a kastély ott tündököl a háttérben. 


 Ha repülővel utazunk Bordeaux-ba, mindenképp érdemes befizetni egy fél napos vagy egy teljes napos kirándulásra a közeli borvidékekre. Olcsóbb, mint autót bérelni, s még vezetni sem kell. Busszal visznek a városközpontból Medoc-ba, Sauternes-be, vagy akár Saint Emilionba. Mi ez utóbbit választottuk. Már az odavezető út is nagyon érdekes. Azt gondoltam, Toszkánához fog hasonlítani leginkább ez a borvidék. De nem. A château-k nem egymástól távol, egy-egy domb tetején álldogálnak, hanem egymás mellett közvetlenül. Mintha egy château-faluban járnánk... Teljességgel hihetetlen.
Saint Emilion városkája pedig egy kövekből kirakott ékszerdoboz, ahol több a borbolt, mint a lakóház. Szűk, kanyargós utcáin könnyű eltévedni, talán a templomtornyok nyújtanak némi tájékozódási támpontot. Nevezetessége a sziklába vájt templom és a hozzá tartozó katakombarendszer, ahová a legenda szerint Szent Émilion csodatévő bencés szerzetest is eltemették. A város körül szőlő, amíg a szem ellát. Meseszép. 

Saint Emilion
A sziklába vájt templomból csupán ennyi látszik kívülről
Saint Emilion szőlői
 Mi a Château de Ferrand pincészethez látogattunk, de bármelyiket felkereshettük volna, hiszen elképesztően nagy a választék, Magyarországról odatévedt borturistának pedig különösen a bőség zavarát jelenti. A pincészet 2006-os, klasszikus bordói házasítása (80 százalék merlot, 10 franc, 10 sauvignon) olyan fiatalnak tűnt, mintha 2015-ös bort kortyolgattam volna. Illatában a feketeribizli keveredik az érett eperrel, és a fűszerekkel. Ízében is nagyon gyümölcsös, de az intenzív hordóhasználattól tanninjai még ennyi idő után is harapósak. El sem merem képzelni, milyen lehetett néhány éves korában. 


S ha már mindent láttunk Bordeaux-ban és kóstolgattunk borokat is, muszáj felkeresni a helyi piacokat is. Sok másik várostól eltérően itt vasárnap délelőtt is nyüzsög a market, persze nem is 6 órakor nyit, hanem inkább 9-kor. Viszont erősen ajánlott éhgyomorra menni, mert fantasztikus ételkínálatuk van, s mindent kötelező frissen, azon melegében kipróbálni. 
Olyan gusztusosan tudják elhelyezni a zöldségeket az árusok!
Egy kis tengeri herkentyű ebédre?
A pékáruknak lehetetlenség ellenállni

A pékáruk, a sütemények természetesen lépten-nyomon szembe jönnek velünk, de amit mindenképp ajánlok: a frissen sütött halnyársat. Különféle halszeleteket pakolgatnak egymásra, citromos olajjal kenegetik, majd hirtelen megsütik. Egyszerű, de nagyszerű. Tőlem lehetett ömlesztve a piacon az osztriga, én erre esküdtem. Pláne, hogy illik hozzá a helyi fehérbor. És hát volt is ott a halas pulttal szemben egy boros gazda, aki úgy örült, hogy érdeklődtünk a sauvignon blanc-ja iránt, hogy még sétáló poharat is kerített nekünk.

Készül a halnyárs
Osztriga minden mennyiségben
És persze csiga
Ez a hétvége a Bordeaux-i borokból szó szerint csak kóstolóra volt elég. Magával ragadott az egész vidék, úgy érzem, fel kell még fedeznem a teljes régiót. A folyó bal partján lévő híres pincészeteket, a tengerpartot, de vissza kell mennem a jobb partra is, például Pomerolba, úgyhogy ha jól számolom, legalább két hétre oda kell költöznöm. De hát ez van, ha az ember mániákusan rajong a borokért és a borvidékekért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése